Az épületet 1933-ban építették fel, egy évvel Tomáš Baťa halála után. Az emlékmű a zlíni funkcionalizmus szellemében készült, tervezője F. L. Gahura jelentős zlíni építész volt. A klasszikus szerkezeti modult üvegkitöltéssel kombinálta, a belső csarnokszerű teret csak oszlopok tagolják, egykarú lépcsővel egészítette ki, így rendkívüli térisztaságot ért el. Eredeti funkcióját 1944 novemberében szűnt meg betölteni, amikor a háborús bombázás során az üvegburkolat súlyosan megsérült.
1954-ben az Emlékművet Művészeti Házzá alakították át. Az Emlékmű eredeti formájába való helyreállítása során az építők eltávolítottak mindent, ami nem a múlt század 30-as éveit idézi. Így az egyedülálló épületnek visszaadták tiszta kristály alakját. 2013-ban az épület visszakapta a Tomáš Baťa Emlékmű nevet. A belső teret egy Junkers F13 típusú repülőgép makettje uralja, amelyben Tomáš Baťa életét vesztette. Az épület a T. G. Masaryk tér tetején magasodik, gyönyörű kilátást nyújtva Zlínre. A látogatási napokon ez a zlíni ékszer esti órákban meg is van világítva.
Lehetővé tette az embereknek, hogy stabil és jól fizetett munkához jussanak. Életét a cipőgyártásnak és -értékesítésnek szentelte. 1923-ban Zlín polgármestere lett, ekkor kezdődött a város rohamosan gyors fejlődése a Baťa cég pénzügyi támogatásával. Kórházat építettek, telkeket vásárolt fel a város számára. A kastélyépületet és környékét közparkká alakította át. Alkalmazottai számára lakhatást biztosított a mai, oly jellegzetes Baťa-házikókban. Zlín modernizációjának költségeit saját cégbevételeiből fedezte.
Gondolatai nem csak Zlínhez kötődtek. Felajánlotta 3000 telefon kiépítését a telefon nélküli településeknek a Csehszlovák Köztársaságban. Egyik legnagyobb sikere a repülőtér létrehozása volt. Életet lehelt a filmstúdiókba, szállodákba, iskolaépületekbe és áruházakba. Ebben az időben Zlín európai szinten is egyedülálló, funkcionalista város jelleget kapott. Halála után sem állt meg a városépítés, köszönhetően a körülötte lévő tehetséges embereknek. Elsősorban mostohatestvérének és örökösének, Jan Antonín Baťának.
