Tomáš Baťa az az ember volt, aki életet lehelt a megyeszékhely Zlín-be. Korszakának kezdete 1894-re nyúlik vissza, amikor testvéreivel együtt megalapította a cipőgyárat, amely a világ egyik első cipő „nagygyártója” volt. Varrónők és cipészek csoportja nemcsak szomszédaiknak, hanem távoli kereskedőknek is készített cipőket. A vállalkozás kezdetei nehézségekkel teliek voltak. Eleinte valach steppelt gyapjúcipőket gyártottak. A gyártásban főként házi munkások munkáját használták fel. Körülbelül 10 munkást foglalkoztattak, akiknek fix munkaidőt kellett ledolgozniuk, amiért rendszeres heti bért kaptak. Ez akkoriban nagyon szokatlan és úttörő dolog volt.
1895 nyarán válság jött. Minden vagyon váltók és törlesztések fedezeteként volt lekötve, amelyeket már nem lehetett fizetni. Perek kezdtek fenyegetni őket. A Baťa család rájött, hogy a mélypontra jutottak. Amikor Antonín, Tomáš Baťa bátyja, katonának ment, maga Baťa vette át a cég vezetését.
Igyekezett megszabadulni az adósságoktól. Bekapcsolódott a teljes gyártási folyamatba, amikor megtalálta az anyagmegtakarításhoz vezető utat. Az adósságok el lettek hárítva. Nem sokkal ezután újabb csapás érte a céget. A cég, amely az összes váltót őrizte, csődbe ment. Baťa nem adta fel, és elkezdett vászon cipőket varrni, amelyek olcsóbbak voltak. Anna nővér érdemei voltak a cég prosperitásában. Átvette a gazdasági ügyek intézését, és megakadályozta a megszerzett pénzeszközök felesleges elpazarlását. 1897-ben az adósságok ki lettek fizetve. Baťa felépítette első épületét, ahol 120 embert foglalkoztatott. Idővel további földterületeket vásárolt fel Zlín területén, ahova kezdte kiterjeszteni a vállalati infrastruktúrát. A cég virágzott.
Tomáš Baťa úgy döntött, hogy Amerikába utazik, hogy új tapasztalatokat szerezzen a munkaszervezés módszereiről, az alkalmazottak fizetéséről és a cipőgyártáshoz szükséges félkész termékek raktározásáról. Fél év után új gyárépítési tervekkel és amerikai menedzsment irányvonallal tért haza. Hatékonyabb gépeket is rendelt. Megnövekedtek az alkalmazottakkal szemben támasztott követelmények.
A növekvő munkaerővel felmerült a probléma, hogy hová szállásolják el az összes munkást. Ezért kezdődött el az úgynevezett Baťa-házak építése. Velük együtt olyan épületek születtek, amelyek máig Zlín jellegzetes építészetét alkotják, például a Zlínský mrakodrap.
Az első világháború kezdetén a cég megrendelést kapott katonai cipők gyártására. Emberek százainak sikerült a gyári munkával elkerülniük a behívóparancsot. A cipőket főként az osztrák-magyar hadsereg számára gyártották. Bőrgyárat létesítettek. A saját gyártással csökkentek a költségek. Az 1. világháború után Baťa kitalált egy tervet. 50%-kal csökkentette a cipők árát. A munkások beleegyeztek a fizetéscsökkentésbe, és cserébe fél áron kapták az élelmiszert, ruházatot és egyéb szükségleteket. A merész lépés bevált, és Baťa prosperálni kezdett a cipőeladással.
Tomáš Baťa vállalkozó vége 1932-ben következett be, amikor pilótájával együtt légi balesetben halt meg. Az utazást Svájcba tervezték, ahol új fiókot kellett volna megnyitni. A repülés Otrokovicéből indult, ahol köd miatt egy órával el lett halasztva. Baťa ragaszkodott az induláshoz. A cég utódja Jan Antonín Baťa lett.
Nagyon ismert az úgynevezett Baťa-ár, amikor az utolsó számjegy 9. A jelenlegi európai központ Svájcban van. A cseh központ ismét Zlínben található. A Baťa céget a legnagyobb cipőeladóként és -gyártóként tartják számon. A Béke tér közelében áll Tomáš Baťa szobra, amelyet 1933-ban állítottak fel. Ismert még a Baťův kanál is.
